Ilona Elek, becenevén Csibi, örökre beírta magát a magyar sport történetébe. Kivételes temperamentumának, erős jellemének és kiváló fizikai adottságainak köszönhetően elérte, hogy Magyarország első női aranyérmes olimpikonja legyen, valamint többszörös Európa-bajnoki címet szerezzen – írja a budapestka.eu.
A zene helyett a párbajtőr
A sportoló 1907. május 17-én született Budapesten, egy zsidó családban. Édesapja, Sándor, kereskedő volt, édesanyja, Hollósi pedig varrónőként dolgozott. Ilona már kisgyermekkorában érdeklődött a zene és a vívás iránt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult zenét, miközben rendszeresen járt vívóedzésekre is. A vívókar mozdulatainak erőteljessége miatt azonban apja ellenezte ezeket az edzéseket, mert úgy vélte, a feszült csukló megakadályozhatja lánya zongorajátékát. Az akadémia igazgatója szintén arra kérte, hogy hagyjon fel a vívással. Az akkori vívószövetség elnöke, Krenchey Géza, meggyőzte Ilona apját lánya tehetségéről, így a sport mellett dönthetett.
Huszonkét évesen Elek bekerült a magyar vívóválogatottba, ahol az olasz Italo Santelli irányítása alatt edzett. Nemzetközi karrierje 1933-ban indult, amikor apja pénzügyi támogatásával részt vett a budapesti Európa-bajnokságon.
Védelem és mások megmentése
Elek erősen kötődött családjához, de temperamentuma sokszor megnehezítette karrierjét. Mindig kész volt akár tűzbe menni szeretteiért. Ez a felelősségtudat gyakran akadályozta sportteljesítményét; az edzéseken ritkán nyújtott kiemelkedő teljesítményt, gyakran elvonta figyelmét a koncentráció.
1930-ban karrierje majdnem véget ért egy heves vita miatt. Egy versenyen kiállt nővére, Margit, szintén vívó, mellett. Az edzőkkel szembeni kritikus megjegyzései miatt két évre eltiltották minden versenytől.
1946-ban Elek megmentette egy kollégája életét, akit antidemokratikus összeesküvéssel vádoltak. Tiltakozó csoportot szervezett az igazságtalan vádak ellen, és sikerült elérnie, hogy felmentsék az illetőt.
Sokoldalúságát és intelligenciáját bizonyította, hogy négy nyelven beszélt folyékonyan. Edzéseire mindig nagy figyelmet fordított. Balkezes vívóként gyors szúrásokat hajtott végre, és változatos támadási kombinációkat alkalmazott. Sportkarrierje mellett idegenvezetőként dolgozott az IBUSZ vállalatnál.
Rögös út a csúcsra
1936-ban a berlini olimpiai játékokon történt az első magyar rádiós élő közvetítés egy sporteseményről. Ekkor Ilona már kétszeres Európa-bajnok volt, ám a magyar csapat Varga Katalint indította helyette. Ennek oka lehetett, hogy Elek a felkészülés alatt keveset edzett, mivel túlságosan leterhelt volt idegenvezetői munkájával.
Minden nehézség ellenére sikerült bekerülnie az olimpia elődöntőjébe, ahol minden ellenfelét legyőzte. Ő lett Magyarország első női aranyérmes olimpiai bajnoka. Nagy sikere után kitört a második világháború, ami miatt csak 1948-ban térhetett vissza a versenyzéshez. A londoni olimpián második aranyérmét is megszerezte. Háromszor indult az olimpiai játékokon, de harmadszorra, Helsinkiben, 45 évesen, elfogult bíráskodás miatt ezüstérmet nyert.
Visszavonulása után Ilona egy óra- és ékszerkereskedelmi cég igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1988-ban hunyt el, de emléke örökre megmarad a magyar sport történetében. Hozzájárulását 2013-ban a Hírességek Csarnokába való felvételével ismerték el.