Slachta Margit egy magyar közéleti személyiség, apáca, feminista és az első nő, akit beválasztottak a magyar parlamentbe. Emellett Margit a Szociális Testvérek Társasága és a Katolikus Női Vallási Intézet alapítója – írja a budapestka.eu.
A küzdelem az egyenlőségért
Margit 1884-ben született Kassán, egy lengyel származású katolikus nemesi családban. Miután Budapesten befejezte iskoláit, Kalocsára utazott, ahol tanítóképző főiskolába iratkozott és német, illetve francia nyelvtanári diplomát szerzett.
1908 különösen nehéz évnek bizonyult Margit és családja számára. Apja felelőtlen döntései csődbe vitték a pénzintézetet, amelyet ő vezetett. A család így nincstelenné vált, és egyetlen lehetőség maradt: Amerikába emigrálni, hogy elkerüljék a szégyent és biztosítsák megélhetésüket. Azonban Margit, aki határozott, céltudatos és független volt, nem tartott a szüleivel, hanem otthon maradt. Elhatározásának fő oka az volt, hogy Budapesten megtalálta igazi hivatását. Szociális munkát vállalt, amely a nők védelmét célozta meg, és csatlakozott a Katolikus Nővédelmi Országos Szövetség munkájához.
Miután felhagyott tanári állásával, Margit Berlinben vett részt továbbképzésen, és nemsokára előadásokat kezdett tartani lányoknak és nőknek szóló társadalmi kurzusokon.
Körülbelül ebben az időszakban találkozott Farkas Edit-tel, az akkor már elismert katolikus nőmozgalmi és szociális munkás személyiséggel. Farkas Ottokár Fehérvári Prohászka püspök támogatásával dolgozott egy olyan egyházi szervezet létrehozásán, amely missziós társaságként működött, apácarendnek számított, de katolikus jogrend alá tartozott. A szervezet fő céljai között szerepelt a jótékonyság, a szociális munka és a nők támogatása. Margit is csatlakozott ehhez a rendhez. Rövidesen az egyesület női iskolahálózatot hozott létre, amelyben Margit előadóként és vezetőként is részt vett. Munkája középpontjában a nők képzése, érdekeik és jogaik védelme állt.
A társaság különleges menedékházakat nyitott és mindent megtett annak érdekében, hogy hallassák hangjukat a társadalomban. Kiadóként működtette a „Christian Woman”, később pedig a „Hungarian Woman” című folyóiratot, amelynek Margit lett a szerkesztője. A második világháború előtt és alatt a lap „A keresztény feminizmus” címmel jelent meg, és minden cikk a nők jogait támogatta.
Két tűz között
Margit mindig a nők oldalán állt, amit korábban kizárólag a baloldali szociáldemokraták tettek keresztényi elkötelezettségből. Azonban a konzervatív egyházi körök bizalmatlansággal és meg nem értéssel fordultak felé. Tevékenysége széles témakört ölelt fel, a nők törvény előtti egyenlőségétől a gyakorlati tanfolyamokig, családvédelmi akciókig és a nők konzervatív szakmákban való képzéséig.
A Margit vezette társaság a hátrányos helyzetű nők, szolgálók és anyák jogainak kiterjesztésére törekedett. A második világháború idején női részlegként működött a Keresztényszocialista Párton belül. 1918-ban pedig, hogy még nagyobb hatást gyakorolhasson a társadalomra, a társaság politikai szervezetet hozott létre „Margit Keresztény Női Tábor” néven.
1920-ban parlamenti választásokat tartottak, és Margit elnyerte a mandátumot Budapest 1. számú körzetében a Keresztény Nemzeti Egység Pártja színeiben. Ő lett az első nő a magyar parlament történetében. Férfi kollégái közül sokan furcsállották, hogy köztük egy nő ül, ráadásul katolikus apáca. Az ülésteremben töltött két éve alatt 28 beszédet mondott el, több törvényjavaslatot nyújtott be, és elérte, hogy a férfiak tiszteljék és figyelembe vegyék véleményét.
1922-ben mandátuma lejárt, és az egyházmegye, Farkas Edit vezetésével, megtiltotta neki az újraválasztást. Akkoriban kezdődött el a Szociális Missziós Társaság átalakítása hivatalosan szabályozott apácarenddé. Margit ezt nem támogatta, mivel megértette, hogy ezzel végleg el kellene búcsúznia a világi és társadalmi élettől. Konfliktusba keveredett Farkassal, amelynek következtében kizárták a Katolikus Nővédelmi Országos Szövetségből. Néhány hét múlva azonban Margit néhány barátjával új szervezetet alapított, a „Szociális Testvérek Társaságát”. Margit vezetésével az egyesület gyorsan fejlődni kezdett, menedékházakat nyitott és létrehozta a Szentlélek Egyesületet a nők lelki támogatására.
A második világháború évei újabb kihívások elé állították Margitot. Hívőként nyilvánosan fellépett a zsidótörvények és deportálások ellen. Amikor a szlovákiai zsidók tömeges megsemmisítésének veszélye fenyegetett, Rómába utazott, és sikerült elérnie, hogy XII. Piusz pápa beavatkozzon és megkísérelje Tiso atya kormányát rávenni ennek a véres akciónak a leállítására.
Száműzetésben
1945-ben Margit ismét pártonkívüli képviselő lett a parlamentben. Az 1947-es választásokon mandátumot szerzett a „Keresztény Női Tábor” nevű szervezetben, amely később párttá alakult. Képviselte az ellenzéki kereszténydemokrata elveket. 1948-ban Margit különösen erőteljesen bírálta az egyházi iskolák államosítását. Végül a törvényt elfogadták, és amikor a szociáldemokraták örömükben énekelni kezdték a himnuszt, Margit ülve maradt. Emiatt kitiltották a parlamentből, és másfél évre megfosztották mentelmi jogától. Megértve, hogy élete veszélyben forog, 1949-ben illegálisan elhagyta Magyarországot. Először Bécsbe ment, majd az Egyesült Államokba.
Az új országban Margit mindent elölről kezdett – a „Szabad Európa” rádiónál kapott munkát, és új kapcsolatokat épített. Élete utolsó éveit Buffalóban töltötte, és 1975-ben hunyt el.