Rózsa Schwimmer újságíró, feminista és ismert személyiség volt Magyarországon. Bátran kiállt a nők jogaiért, és harcolt a békéért. Emellett ő lett az első nő a világon, akinek nagyköveti posztot ajánlottak fel. Hogy ezt hogyan érte el, arról a budapestka.eu oldalán olvashatunk.
Fontos szervezetek alapítása
Rózsa 1877. szeptember 11-én született Budapesten, egy jómódú család gyermekeként. Édesapja gabonával és lovakkal kereskedett. Az elemi iskola után zenei iskolában tanult, és jó képzettséget szerzett. Azonban művészi pályája nem valósult meg. Édesapja csődje után a család folyamatos anyagi nehézségekkel küzdött. Ezért Schwimmer nevelőnőként, majd könyvelőként kezdett dolgozni, hogy segítsen családjának. Akkoriban a munkajog még csak gyerekcipőben járt, és a fiatal nő számos negatív tapasztalatot szerzett. Ekkor döntötte el, hogy változtat a helyzeten, és csatlakozott a Női Alkalmazottak Országos Szövetségéhez, ahol hamarosan vezetővé választották.
1904-ben Rózsa először megalapította a Feminista Egyesületet, majd 200 nő és 50 férfi részvételével létrehozta a Magyar Feminista Szövetséget. A férfiak később megalapították a Férfi Ligát, amely a nők választójogáért küzdött. A választójogot a nők teljes társadalmi egyenlőségének eszközeként kezelték. Nagy figyelemmel követték a külföldi nőjogi mozgalmak eredményeit, és örömmel számoltak be például arról, hogy Finnországban 1906-ban a nők elsőként kapták meg a szavazati jogot Európában. A Feminista Szövetség hangsúlyozta, hogy a társadalom nem működhet megfelelően, ha a nőket kizárják a közéletből. A szövetség fő célja az volt, hogy felszabadítsa a nőket a háztartási munka terhe alól, hogy minden nőnek legyen ideje magára.
1907-ben Rózsa elindította saját feminista lapját, „A Nő és a Társadalomban” címmel, amelynek főszerkesztője lett. Harmincéves korára már a női egyenjogúság legfőbb szószólójának tartották Magyarországon.
Harc az egyenlőségért
Rózsa Schwimmer kiváló szónok volt. Amikor új városokban tartott előadásokat, mindig telt ház fogadta. A közönség soraiban polgármesterek, újságírók is megjelentek, akik az első oldalon számoltak be az eseményekről. Akkoriban a feminizmus egy bizonyos presztízst élvezett, mivel a törvényekben tapasztalt egyenlőtlenségekről nyíltan beszélni sokkal nehezebb volt, és nem mindenki rendelkezett a bátorsággal ehhez.
A Feminista Szövetség tagjai úgy vélték, hogy minden nőnek pénzügyi függetlenséggel kell rendelkeznie. Ennek érdekében egy pályaorientációs és munkaerő-elhelyezési irodát nyitottak. Az emberi jogi tevékenység mellett Schwimmer a divat szeretetét is próbálta népszerűsíteni, és hangsúlyozta, hogy minden nőnek kényelmes ruhát kell viselnie. Elsőként hagyott fel a fűző használatával, és egyenes szabású ruhát viselve sétált végig Budapest központjában, ami hatalmas feltűnést keltett.
A női választójog elismerése jelentős lendületet kapott az 1913-ban Budapesten megrendezett Világkongresszus után. Az eseményen 2000 vendég vett részt a világ minden tájáról. A résztvevők többek között a „nőkereskedelem” problémáját vitatták meg.
Nem sokkal később Schwimmer születésszabályozási törvényeket kezdett lobbizni, kampányolt a gyermekmunka használata ellen, és előadásokat tartott a nők választójogáról egész Európában.
1914-ben Schwimmer Londonba utazott, ahol a Nemzetközi Női Választójogi Szövetség sajtótitkárává nevezték ki. Rózsa folyékonyan beszélt németül, franciául és angolul. 1915-ben a Női Béke Párt titkára lett. A hágai nemzetközi konferencián egyhangúlag elfogadták békeközvetítési javaslatát és a háború befejezését célzó erőfeszítéseit.
Élete utolsó éveit Amerikában töltötte. Bár állampolgárságért folyamodott, kérelmét elutasították. 1948-ban Rózsa tüdőgyulladásban hunyt el. Hamvait a Michigan-tó fölé szórták.