Centrál Grand Cafe & Bar ★9.7

Budapesten a kávéház soha nem csak kávét jelentett: a századfordulón szerkesztőség, klub, dolgozószoba és nappali volt egyszerre, és aki egy csésze mellett ült, az gyakran munkában volt. A Centrál ennek a hagyománynak az egyik utolsó élő darabja. Nem attól érdekes, hogy mit tesznek a csészébe, hanem attól, hogy ugyanaz a terem 1887 óta ugyanazt a szerepet játssza: itt ült össze a Nyugat köre, és ma is az a legjobb ürügy bejönni, hogy valakivel hosszan akarunk beszélgetni.

Kiemelkedő vonások

• Intézmény, nem kávézó. 1887-ben nyílt egy Quittner Zsigmond tervezte házban; a földszinten nyolc terem, két játékterem és külön kávékonyha működött, elektromos világítással és szellőzéssel — a maga korában a város egyik legmodernebb vendéglátóhelye volt.
• A Nyugat háziasztala. A folyóirat köre keddenként itt ült össze, a nőírók szerdánként. A törzsvendégek között volt Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc és Osvát Ernő.
• Egy elvesztett és visszaszerzett fél évszázad. 1949-ben eszpresszóvá alakították, majd bezárt; volt metróépítők üzemi konyhája, egyetemi klub, végül játékterem — kávéházként 2000-ben nyílt újra.
• Egész napos reggeli. A reggeli tételek nincsenek órához kötve, és a Benedek-tojásnak több változata fut egyszerre, köztük egy padlizsános és egy francia.
• Élő zene naponta kétszer. Zongora, illetve hegedű–brácsa duó szól a teremben délelőtt és este is; ez a ház alaphangja, nem alkalmi program.
• Irodalmi szalon ma is. A ház saját programsorozatot visz, és a kávékat magyar és külföldi szerzőktől vett idézetekkel adja ki — a múltra hivatkozás itt műsorterv, nem dekoráció.

Mi van a csészében

Érdemes rögtön tisztázni: a Centrál nem harmadik hullámos kávézó, és nem is akar az lenni. Nincs saját pörkölője, nincs kéthetente cserélődő egyszármazású filterje, és nem a bogyó feldolgozási módjáról fog beszélni az, aki kihozza az italt. Ami a csészébe kerül, az a klasszikus kávéházi repertoár: eszpresszó, tejes italok, hosszú kávé, mellettük forró csokoládé és növényi tejes változatok annak, aki így kéri.

Ez nem hiányosság, hanem műfaji döntés. A kávéházi kávé dolga itt az, hogy kiszámítható legyen egy háromórás beszélgetés alatt, és hogy a harmadik csésze is ugyanolyan legyen, mint az első. Aki savas, világosra pörkölt kenyai filtert keres, annak a városban bőven van hova mennie — és ez a ház nyugodtan vállalja, hogy nem az a hely.

Amit viszont a Centrál tud, és a specialty bárok jellemzően nem: a kávé mellé asztal, terítés, teljes étlap és órákig tartó ottmaradási jog jár. A csésze nem a végcél, hanem belépő egy terembe. Aki ezt a cserét elfogadja, jól fogja érezni magát; aki a csészét magát akarja megvizsgálni, csalódni fog.

Kik állnak mögötte

A ház sorsa mindig embereken múlt, és ezek végigkövethetők. A kávéházat egy Seemann nevű kávékereskedő rendezte be a veje számára; az aranykor 1905-ben kezdődött, amikor Mészáros Győző vette át az üzletvezetést. Az ő ideje alatt költözött ide Kiss József kerekasztala és A Hét szerkesztősége, és ekkor alakult ki a Nyugat törzsasztala is. A második világháborúig itt működött a Bolyai Akadémia irodalmi köre is.

A mai Centrál két újraindításnak köszönheti a létét. A 2000-es felújítást és újranyitást Somody Imre üzletember finanszírozta — ekkor lett a több évtizedes funkcióvesztés után újra kávéház a terem. A 2020–2021-es, másfél évig tartó kényszerű bezárás után, 2021 novemberében az Eventrend Group vette át az üzemeltetést, amely több tucat vendéglátóhelyet visz Magyarországon és Csehországban. Ez magyarázza a mai arcát is: gyakorlott, nagyüzemi kiszolgálás egy műemléki térben, nem pedig egyetlen tulajdonos magánszenvedélye.

Mire való

Ez a hely a hosszú beszélgetésre és a hosszú reggelire van kitalálva. Ha valakivel két órát akarsz eltölteni, ha vidékről vagy külföldről érkező vendéget viszel valahova, ha megbeszélést szeretnél asztalnál és nem bárszéken lefolytatni, a Centrál pontosan erre való. A több egymásba nyíló terem miatt egy hatfős asztal sem okoz gondot, ami a belvárosban ritkaság.

Laptopos munkára viszont csak korlátozottan alkalmas, és ezt jobb előre tudni. A teremben naponta kétszer élő zene szól, a kiszolgálás éttermi logikájú — rendelsz, hoznak, elvisznek, újra kérdeznek —, az asztalok pedig étkezésre vannak terítve. Konnektorhoz jutni esetleges, és bár senki nem fog elzavarni egy csésze után, a hely ritmusa nem a négyórás gépelésre van hangolva. Ha mégis dolgozni jössz, a csendesebb délutáni sávot keresd, és számolj azzal, hogy olvasásra és jegyzetelésre jobb lesz, mint videóhívásra.

Elvitelre sem ez az első választás: a Centrál nem pult-, hanem asztalközpontú ház. Egyedül ülni viszont kifejezetten jó benne — a nagy terem elnyeli az egyedül érkezőt, és senki nem néz kérdőn arra, aki könyvvel jön. Ez a klasszikus kávéházi szerep, amelyet ma kevés hely tud még kiszolgálni.

A tér

A belső a 19. század végi kávéházi léptéket őrzi: magas mennyezet, faburkolatok, tükrök, festett felületek, több egymásba nyíló terem. Ez azt is jelenti, hogy nagy a hely, és zajos tud lenni — nem intim, hanem társasági tér, ahol a beszélgetés moraja és a zongora együtt adja az alaphangot. Aki suttogós csendet keres, rossz helyen jár.

Az utcai fronton nagy, nyitható üvegtáblák vannak: jó időben a terem szinte teljesen kinyílik, és a ház külön ki is emeli ezt a „kint is vagyok, bent is vagyok” érzést. Van egy belvárosi terasz is, növényekkel és esti világítással — ez a legkeresettebb rész, amint az időjárás engedi. Az elhúzódóbb, hátsó részek nyugodtabbak, oda érdemes kérni magad, ha nem a forgalmat akarod nézni.

Asztalfoglalást a ház fogad, és nagyobb társasággal vagy csúcsidőben ezzel élni is érdemes. A tér léptéke miatt egyedül érkezve is könnyű helyet találni, de a teraszra és az ablak melletti asztalokra mindig több a jelentkező, mint a hely.

A kávén túl

Étel dolgában a Centrál nem kávézó, hanem teljes konyhával működő ház: a reggeli és a főételes kínálat is a saját konyháján készül, semmi nem hozott áru. A reggeli a legerősebb műfaja, és nincs időkorláthoz kötve — a Benedek-tojásból egyszerre több változat fut, a klasszikustól a padlizsánosig. Mellette hagyományos kávéházi–éttermi tételek vannak, például bœuf bourguignon, gombás stroganoff és klubszendvics.

A desszertek külön műfajt képviselnek: a ház az asztalnál befejezett, látványos édességekre épít, nem vitrines sütemények kirakodására. Ez megint csak műfaji különbség a specialty kávézókhoz képest, ahol a croissant szinte mindig hozott áru — itt az édesség a konyha munkája, és ennek megfelelően időt is kér.

Mikor érdemes jönni

A nyitás a reggeli forgalomra van hangolva, a zárás pedig a hét vége felé kitolódik — a pontos sávot mindig a kártya Nyitvatartás blokkjában nézd meg, mert ez a leggyorsabban avuló adat. Gyakorlati szabály: a délelőtt közepe a legkellemesebb, mert a reggeliző roham már lecsengett, de a turistacsúcs még nem indult be. A késő délután a másik nyugodt ablak, közvetlenül az esti zenés blokk előtt.

Hétvégén és ünnepnapokon tele van, és ilyenkor inkább ünnepi helyszín, mint dolgozószoba. Ha a zenét is hallani akarod, a délelőtti és az esti blokkot célozd; ha viszont a beszélgetés a cél, a két zenés sáv közötti időt keresd, mert akkor a terem hangja is halkabb.

Megközelítés

Az V. kerületi Belvárosban van, a Károlyi-kert és az egyetemi bölcsészkar tőszomszédságában — vagyis egy egyetemi, könyvesbolti és kiadói negyed közepén, ami történetileg is megmagyarázza, miért lett belőle írók háza. A legközelebbi metrócsomópont a hármas vonal Ferenciek tere megállója, onnan néhány perc séta; a Kálvin tér is kényelmes távolság.

Gyalog a Duna-part, a Vörösmarty tér és a Nagy Vásárcsarnok felől is természetes útvonalon esik, tehát belvárosi sétába könnyen beilleszthető. Autóval a behajtási és parkolási viszonyok miatt nem érdemes próbálkozni; ez a hely tömegközlekedéssel vagy gyalog a legegyszerűbb.

Jó tudni

Amit reálisan látni kell: ez egy erősen látogatott belvárosi látványosság is egyben. Csúcsidőben a kiszolgálás lassabb lehet, a szomszéd asztalnál pedig nagy eséllyel turisták ülnek — aki helyi törzshelyet keres, ezt vegye figyelembe. Cserébe a ház pontosan tudja, mit csinál: a nagy forgalom kezelése itt rutin.

Nagy társaságnak, ünnepi alkalomra és rendezvényre a ház külön csomagokat kínál, és az egymásba nyíló termek miatt tényleg alkalmas erre. Vendéget fogadni ide jó ötlet; kávészakértői élményt keresni nem.

Ha a történeti réteg érdekel, érdemes körbejárni a termeket. A falak, a mennyezet és a berendezés a felújítások után is a régi léptéket idézi, és a ház a programjaiban is aktívan hivatkozik a Nyugat-korszakra, sőt a hozzá kötődő Nobel-díjas örökségre is.

Kérdések és válaszok

Igaz, hogy itt szerkesztették a Nyugatot?

A folyóirat köre rendszeresen, keddenként itt ült össze, és a századelő magyar irodalmának jó része megfordult a teremben — Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Móricz és Molnár Ferenc is törzsvendég volt. Hivatalos szerkesztőségi cím nem volt, működésében viszont annak számított.

Kapok itt specialty kávét?

Nem. Klasszikus kávéházi kávét mérnek, saját pörkölő és váltakozó egyszármazású filter nélkül. Ha ez a cél, a belvárosban több harmadik hullámos bár is van rövid sétára; ide a teremért és a kiszolgálásért érdemes jönni.

Lehet itt laptoppal dolgozni?

Rövid ideig igen, de nem ez a hely műfaja. Élő zene, éttermi kiszolgálás és nagy forgalom mellett a hosszú gépelős ülés kényelmetlen, konnektorhoz jutni pedig esetleges. Olvasásra és jegyzetelésre jobb, mint hívásokra.

Kell asztalt foglalni?

Nagyobb társasággal és csúcsidőben mindenképpen érdemes, a ház fogad foglalást. Ketten, csendesebb sávban általában be lehet sétálni, de a teraszra és az ablak melletti asztalokra érdemes előre szólni.

Van reggeli, és meddig?

Van, és a ház egész napos reggeliben gondolkodik, tehát a reggeli tételeket nem kötik órához. A tényleges nyitvatartást a kártya Nyitvatartás blokkja mutatja.

Gyerekkel vagy nagyobb társasággal működik?

Igen. A több egymásba nyíló terem és a teljes étlap miatt ez az egyik legkönnyebben kezelhető belvárosi helyszín nagyobb asztalra, és a zajszint miatt a gyerekzsivaj sem tűnik ki.

Miben más, mint a többi budapesti kávéház?

Abban, hogy nem stílusgyakorlat. Valóban 1887 óta létező ház, valódi irodalomtörténeti múlttal és dokumentált törzsvendégekkel — a hasonló hangulatú helyek nagy része ezt a hangulatot utólag építette fel.

Nyitvatartás