A XX. század rohamos változásokat hozott Budapest számára – az ország történelmével együtt az esküvői hagyományok is változtak. A század eleji szerény esküvőktől a század végi ünnepélyes bankettekig, a népi motívumoktól Párizs és Bécs divatjáig – a menyasszonyi ruhák és a szertartások a háborúkat, újjáépítést és fellendülést átélő város életét tükrözték. Minden évtized nyomot hagyott Budapest esküvői kultúráján, és a korszak élő tükrévé tette azt. Bővebben a budapestka.eu oldalon.
1900–1910-es évek: a hagyomány és a modern között
A XX. század eleje Budapesten ötvözte a régi hagyományokat és az előző század divatirányzatait. Az akkori esküvői viseleteket számos kifinomult díszítés jellemezte, amelyek mind a ruhán, mind a kiegészítőkön, elsősorban a padlóig érő és a tisztaságot, valamint a jólétet szimbolizáló fátyolon megjelentek. A fehér ruha viselésének hagyománya viszonylag új volt. Úgy tartják, hogy Viktória királynő indította el, aki 1840-ben fehér ruhában ment férjhez Albert herceghez, és ez azóta a bőség és a társadalmi státusz szimbólumává vált.
A fehér szín a tehetős családok kiváltsága maradt, mivel gyorsan piszkolódott, és csak egyszer lehetett használni. Újra-házasodás vagy özvegység esetén a menyasszonyok gyakran világos, de nem fehér árnyalatú – kék, rózsaszín vagy lila – ruhát viseltek.
Az 1900-as évek fényképei azt mutatják, hogy minden menyasszony padlóig érő ruhát viselt, jellegzetes S-alakú fűzővel, magas derékkal és állógallérral. Gyakran kiskabátot (zsakettet) is vettek a ruhához. Az esküvői megjelenés fontos része maradt a fátyol és a hosszú, dús csokor.
Ami a hagyományokat illeti, az esküvő a menyasszonykikéréssel kezdődött – egy ősi rituáléval, amikor a vőlegény a vendégekkel a lány családjának házához érkezett, és tréfás formában „kérte ki” őt. A ceremóniát egyházi esküvő követte, majd ünnepi lakoma hagyományos magyar ételekkel. Az ünnepség fontos részét képezték a szülők és idősebb rokonok pohárköszöntői és útmutatásai, valamint az ajándékcsere – edények, ékszerek, textíliák, amelyeknek nemcsak anyagi, hanem szimbolikus jelentőségük is volt.
Az 1910-es évekre az esküvői divat kezdett egyszerűsödni: a ruhák fazonja könnyedebbé vált, az anyagok minőségiek és vastagok maradtak, de a fűző és a merev derékvonal fokozatosan kiment a divatból. Kifejezettebbé vált az empire stílusú derék – a ruhákat a mell alatt vágták, és lefelé enyhén bővültek. A dús csokrok és a hosszú fátyol továbbra is megőrizték hagyományos szimbolikus jelentésüket. Az ünnepség központi elemei maradtak a hagyományos esküvői rituálék – a kikérési szertartás, az esküvő és a családi lakoma.
Érdemes megjegyezni, hogy a századfordulón a budapesti esküvői viselet gyakran színes volt. Sőt, 1910-ben Mezőkövesden (Mezőkövesd) a menyasszonyi ruha hagyományosan fekete volt. A csángók (csángók) etnikai csoportjában az esküvői viselet egyik fő eleme a fekete bársonykabátka és a fekete köpeny volt.
1920–1930-as évek: art deco és új irányzatok
Az 1920-as évek valóságos forradalmat hoztak az esküvői divatba Budapesten. A ruhák rövidebbek lettek, eltűntek a nehéz fűzők és főkötők, a viselet pedig felvette a progresszív „zeitgeist” jegyeit: a fejfedők a homlok közepéig értek és szokatlan dizájnnal tűntek ki, tükrözve a kor szellemét. A menyasszonyok lábán megjelentek a harisnya- és cipőipar vívmányai – az elegáns harisnya és a kifinomult cipő a megjelenés kötelező részévé vált. A kiegészítők is megváltoztak: a fátyol kifinomult díszítőelemmé vált, a csokor kisebb lett, így egy kézben tartották. Népszerűvé váltak a tollak, a boák és az art deco elemek. Ezek a változások a modernitás iránti vágyat és a nyugati divat iránti rajongást tükrözték, ami különösen a tehetős városiak körében volt észrevehető.
Az 1930-as években visszatért a divatba a csipke – az esküvői viselet nélkülözhetetlen elemévé vált. A ruhák egyszerűbbé váltak, a derékvonal kevésbé volt hangsúlyos, a fátyol pedig szabadon omlott a fejre és a földig ért. Az új megjelenésekhez és ruhákhoz az ihletet a budapesti nők a mozi-filmekből és a divatlapokból merítették. Ebben az időben Budapest esküvői divatja egyre dinamikusabbá és egyedibbé vált.
Ami a hagyományokat illeti, a viselet modernizálódása ellenére az esküvői rituálék továbbra is jelentősek maradtak. Mint korábban, sor került a menyasszonykikérésre, majd az egyházi szertartásra, amelyet ünnepi lakoma követett hagyományos magyar ételekkel és pohárköszöntőkkel. A városi körökben az 1920–1930-as években egyre gyakrabban jelentek meg a világi ünnepség elemei – a bankettet éttermekben vagy szalonokban tartották.
1940–1950-es évek: háború és újjáépítés
Az 1940-es évek elején Budapesten még megmaradtak az 1930-as évek divatjának elemei. Minden megváltozott az évtized második felében. Az esküvői ruhák egyszerűbbé és praktikusabbá váltak: fontossá vált az anyagokkal való takarékoskodás, ezért viszkózt vagy természetes selymet használtak. Népszerű volt a „madárfészek” fátyol, a magas gallér és a V-nyakú ruha. A ruhákat gyakran bézs és krémszínű árnyalatokban varrták, a fehér szín a bőség és a státusz szimbóluma maradt. A férfiak állógalléros öltönyt és rövid, hímzett nyakkendőt viseltek. Nem volt ritka, hogy az emberek egyáltalán nem tartottak ünnepséget, hanem egyszerűen bejegyezték a házasságot, hétköznapi ruhát viselve.
Az 1950-es éveket a nőiesség visszatérése jellemezte. Az esküvői ruhák hangsúlyozták a derékvonalat, de gyakran egybeszabott anyagból, díszítés nélkül készültek, különösen a városi lakosság körében. A kontrasztos divat példái különbséget mutatnak a megközelítésekben: egyes menyasszonyok a szerény, rövid fátyolos és szegfűcsokros ruhákat részesítették előnyben, mások többrétegű, művirágos ruhákat és dús csokrokat választottak.
Ami a hagyományokat illeti, a háborús és a háború utáni évek megváltoztatták az esküvői szertartásokat. A ceremóniák szerények voltak, gyakran szűk családi körben zajlottak, az ünneplést pedig otthon vagy kis éttermekben tartották. Ennek ellenére a hagyományos esküvői szokások népszerűek maradtak.
1960–1970-es évek: a választás szabadsága és új trendek
Az 1960-as évek Budapesten az esküvői divat forradalmának idejévé váltak. A szoknyák rövidebbek lettek, a miniruhák népszerűséget nyertek, tükrözve a nők szabadság és új önkifejezés iránti vágyát. A befolyásos hippi mozgalom egyenes vonalakat, hosszú, kiengedett hajat és lágy esésű anyagokat hozott a stílusba. Divatban maradtak a csipkés díszítések, a hosszú, tölcsér-ujjú ruhák és a könnyed elegancia, amelyet olyan hírességek inspiráltak, mint Audrey Hepburn, aki második házassága alkalmával fehér miniruhát mutatott be egy különleges fejfedővel.
Az 1970-es években a hagyományos esküvői szabályok kissé enyhültek. A férfiak elhagyhatták a szigorú sötét öltönyöket, a nők pedig még mindig hosszú fehér, fátyolos ruhákat választottak, azonban népszerűvé váltak új árnyalatok is: égszínkék, akvamarin, púderrózsaszín. Megjelentek a nadrágkosztümök és a divatos kalapok, ami változatosabbá és egyedibbé tette a viseletet.
Ami a hagyományokat illeti, a városi esküvői szertartások továbbra is megőrizték alapvető elemeiket. Ugyanakkor új ünneplési formák jelentek meg: az esküvőket egyre gyakrabban tartották éttermekben és kultúrházakban, modern zene kíséretében. Az esküvői rituálék inkább dekoratívvá váltak.
1980–1990-es évek: glamour, egyediség és a választás szabadsága
Az 1980-as évek igazán fényes korszakká váltak az esküvői divatban Budapesten. A menyasszonyok romantikus és dús ruhákat választottak, amelyeket csipke, fodros részletek és dekoratív elemek díszítettek. Népszerűek voltak a krinolinok és a puffos ujjak, a frizurák pedig gyakran afro-stílusúak voltak – borzoltak és göndörek. A ruha színe már nem volt szigorú, a fazon pedig romantikus hangulatot teremtett, tükrözve a látványosság iránti vágyat. Az évtized szimbólumává Diana hercegné ikonikus megjelenése vált, aki sokakat inspirált a puffos ujjú és dús szoknyás ruhák választására. A városi esküvőkön a hagyományos fehér színt koszorúkkal és fátylakkal kombinálták.
A teljes választási szabadságot az 1990-es évek hozták el. Az esküvői divat változatossá és egyedivé vált. A „habcsók” ruhák kimentek a divatból – helyükre letisztultabb és egyszerűbb modellek léptek, amelyek hangsúlyozták a menyasszony alakját és szépségét. Az évtized közepére visszatértek a széles vállak, a csipke, a hímzés, a díszítések és a gyöngyök, ami a hagyományok és a modern trendek ötvözetét tükrözte.
Mindeközben megmaradtak az alapvető esküvői rituálék. Kötelező maradt a menyasszonykikérés, az ünnepi lakoma, a pohárköszöntők és az ajándékozás. Érezhető volt a nyugati kultúra hatása: az esküvők ünnepélyesebbé váltak – professzionális fotózással, modern zenei kísérettel és a bankettek dekoratív kialakításával. Az ifjú pár ötvözhette az ősi szimbolikus rituálékat a modern stílussal és saját ízlésével, ezzel egyedivé és felejthetetlenné téve az ünnepet.
Források:
- https://hetifortepan.capacenter.hu/eskuvoiruha-divat/
- https://femina.hu/kapcsolat/eskuvok-regen/
- https://secretstories.hu/interjuk/regi-magyar-eskuvoi-szokasok-2/
- https://mrfoster.blog.hu/2018/12/26/10_eskuvoi_kep_amit_sosem_fog_elfelejteni
- https://zegimuzeumok.hu/blog/eskuvoi-divat-valtozasa-a-20-szazadban/