Budapest divatja a 20. században a város történelmével együtt változott. Minden évtized rányomta bélyegét a női és férfi gardróbokra: gazdasági válságok, háborúk, politikai változások és kulturális elmozdulások tükröződtek a szabásokban, anyagokban és kiegészítőkben. A háború előtti időszak elegáns öltözékeitől a háború utáni idők praktikus és funkcionális modelljeiig – Budapest lakóinak stílusa élő tanújává vált azoknak az eseményeknek, amelyek a magyar főváros életét formálták. Tovább a budapestka.eu oldalon.
Budapesti divat a századfordulón
A 19. és 20. század fordulóján Budapest a viharos fejlődés időszakát élte. A fővárosban új utakat és épületeket építettek, színházak, kávézók és egyéb szórakozóhelyek nyíltak, a divat pedig fokozatosan a városi élet fontos elemévé vált. A tehetős hölgyek és urak igyekeztek a legjobb fényben feltűnni a társasági eseményeken, öltözékükkel ízlésüket és státuszukat demonstrálva.
Ebben az időben Párizsban már aktívan zajlott a „magas divat háborúja”. A francia fővárosban egyre eredetibb és merészebb divattervezői alkotások jelentek meg. A magyar szabók és kézművesek, követve az akkori gyakorlatot, aktívan kölcsönözték a párizsi modelleket, hasonló anyagokat választottak, és szinte teljesen lemásolták a szabásmintákat, anélkül, hogy saját kollekciókat hoztak volna létre. Ennek eredményeként a magyar arisztokrata hölgyek olykor szinte azonos ruhákban jelentek meg a nyilvánosság előtt, mint bécsi kolléganőik, bár a ruhákat különböző városokban varrták.
Ennek a másolásnak ékes példája egy selyemmuszlinból készült csíkos ruha a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Hadik-Barkóczy grófnő a híres „Fáy” cégtől rendelte meg, ahogy azt az öv is tanúsítja, de maga a modell teljes mértékben megegyezik egy párizsi ruha bécsi másolatával – a „Henrietta” ruhával Christoph von Drecoll 1907-es nyári kollekciójából.
Divat az első világháború előtt (1900–1914)
A 20. század elejét Budapesten a városi elegancia virágzása jellemezte. Az akkori divat a társadalmi státuszt és a társadalmi pozíció demonstrálására való törekvést tükrözte. Az arisztokrácia és a gazdag burzsoázia szabta meg az ízlést, formálva mind a női, mind a férfi gardrób stílusát.
A század első évtizedeinek női divatja kifinomult és gondosan kidolgozott volt. A szűk fűzők hangsúlyozták a derekat, a hosszú szoknyák lágy sziluettet teremtettek, a drága anyagok – selyem, bársony, taft és csipke – pedig a jólétről tanúskodtak. A ruhákat hímzés, drapériák, puffok és fodrok díszítették. Kötelező kiegészítők voltak a kalapok, kesztyűk, napernyők és elegáns táskák, amelyek teljessé tették a megjelenést.
A férfi divat visszafogottabb maradt. Az öltönyök szigorú szabású zakókból, zsakettekből és nadrágokból álltak. Hivatalos alkalmakkor frakkot és szalonkabátot (szirtuszt) viseltek. A megjelenést cilinder, keménykalap, sétapálca és kesztyű egészítette ki.
Az 1910-es években azonban észrevehető fordulat következett be a társadalomban. A szüfrazsettek és a nőjogi mozgalmak hatására megváltoztak a kényelemről és a mozgásszabadságról alkotott elképzelések. A budapesti nők praktikumra törekedtek, és az öltözékek egyszerűbbé váltak: eltűntek a fűzők, a bő szoknyákat lazább modellek váltották fel, néha bokáig érően. Az öltözékekről eltűntek a felesleges díszítések, puffok és fodrok. Ehelyett népszerűvé váltak a férfias szabású zakók. A kalapok mérete megnőtt, és a legfeltűnőbb kiegészítővé váltak.
Ebben az időben Párizsban Coco Chanel megnyitotta első üzletét, elindítva ezzel a női ruházat új koncepcióját. Praktikus, kényelmes és egyben elegáns öltözékeket kínált: rövidebb szoknyákat, enyhén férfias szabást, tengerész stílust, letisztult vonalakat és semleges színeket. Ezek az újítások jelentősen befolyásolták a magas divatot, és fokozatosan behatoltak a városi nők gardróbjába szerte Európában, így Budapesten is.
A két világháború közötti időszak (1918–1939)
Az első világháború befejezése után Budapest fokozatosan helyreállt, és vele együtt változott a városi stílus is. A két világháború közötti időszak a kísérletezés és a sokszínűség ideje lett a divatban. A ruhákat és öltönyöket geometriai vonalak, gazdag színpaletta és új díszítőelemek – hímzés, flitterek, rojtok – jellemezték. Az art deco stílus eleganciát és modernitást hozott a gardróbba, a modern pedig lehetővé tette a szabadabb, könnyedebb sziluettek létrehozását.
Ebben az időben erősödött a nők emancipációjának hatása. A budapesti nők aktívabbá váltak a társadalmi életben, dolgozni kezdtek, kulturális és sporteseményeken vettek részt. A gardrób már nem volt kizárólag dekoratív: a nők kényelmesebb, praktikusabb és funkcionálisabb ruhadarabokat kaptak. Divatba jöttek a rövid szoknyák, a testhezálló zakók, a mindennapi viseletre szánt nadrágok, a könnyű kabátok és a kötött ruhák, amelyek hangsúlyozták az egyéniséget és biztosították a mozgásszabadságot.
Különleges szerepet játszottak a városlakók ízlésének formálásában a színház, a mozi és a divatlapok. A színházi előadások elegáns jelmezeket és új sziluetteket mutattak be, a filmsztárok stílusikonokká váltak, a divatlapok pedig rendszeresen tájékoztattak a legújabb európai trendekről. Ezeknek a forrásoknak köszönhetően a budapesti nők és férfiak átvehették mind a párizsi és bécsi trendeket, mind pedig a merészebb, kísérletező megoldásokat.
A történészek úgy vélik, hogy a két világháború közötti időszak a divat megújulásának ideje volt Budapest számára: a stílus ötvözte a hagyományokat a modernitással, az öltözék pedig egyre inkább tükrözte a személyes ízlést és a társadalmi változásokat. A nők és férfiak gardróbja fokozatosan nemcsak a státusz demonstrálásának eszközévé vált, hanem az egyéniség és a korszak dinamikájának kifejezőjévé is.
Divat Budapesten a második világháború alatt (1939–1945)
A második világháború alatt a budapesti divatra a háborús körülmények voltak hatással. Az anyagellátás korlátozása, az anyaghiány és a ruhagyártás szigorú ellenőrzése ritkasággá tette a divatos öltözékeket. Ehelyett a mindennapi viselet többnyire praktikussá és funkcionálissá vált.
A nők bővebb szabású ruhákat és szoknyákat viseltek, amelyeket gyakran olcsó vagy kéznél lévő anyagokból varrtak. A fűzők és a bonyolult drapériák háttérbe szorultak, a díszítések és kiegészítők pedig a minimumra korlátozódtak. A praktikusság határozta meg a szoknyák hosszát, a sziluettet és a rendelkezésre álló anyagok felhasználását. A férfiak tartós anyagokból készült szigorú öltönyöket részesítettek előnyben, a hivatalos és díszöltözet pedig szimbolikus jellegű volt, megőrizve a háború előtti elegancia elemeit, de csak kivételes esetekben.
Különös jelentőséget kaptak a házi készítésű és átalakított ruhadarabok. A nők és férfiak otthon varrtak ruhákat, átalakították a régi öltözékeket, élelmiszerre cserélték a ruhákat, és felhasználták az anyagmaradékokat. Ez a megközelítés lehetővé tette a rendezett és ápolt megjelenés megőrzését az erőforrások korlátozottsága ellenére is.
Divat Budapesten a háború utáni időszakban (1945–1960)
A második világháború befejezése után Budapest komoly nehézségekkel nézett szembe a ruházati ellátás terén. Az ostrom alatt sok ruhát élelmiszerre cseréltek, a textíliák és a cipők pedig hiánycikknek számítottak. A körülmények normalizálódásával újra megnyíltak a divatszalonok a városban. Az első nagy divatbemutatóra Budapesten már 1947-ben sor került. Az újságok, mint például az „Asszonyok”, újra foglalkoztak a ruházkodással, de főként praktikus tanácsokat közöltek a javításról és a gardrób gazdaságos felhasználásáról.
A kommunista rendszer kiépülését kísérő politikai és gazdasági átalakulás jelentősen megváltoztatta a divatszokásokat. A szalonokat és a divatipart államosították. 1950-ben megalakult a Ruhaipari Tervező Vállalat, amely biztosította a ruhák tömeggyártását szabványosított minták és modellek alapján.
Az ideológia nemcsak a gyártást, hanem a stílust is meghatározta. Divatba jött a szorgalmas, racionális és aktív nő képe. A divatos ruhákat, kozmetikumokat és kiegészítőket „dekoratívnak” tekintették és a tétlenséggel azonosították. Az újságok munkaruhás nőkről közöltek fotókat, és a fő hangsúly a ruházat praktikusságán, egyszerűségén és megfizethetőségén volt. A nők kardigánt, ruhát, szoknyát, flanel blúzt és szürke kosztümöt viseltek, a férfiak pedig lodénkabátot, sapkát és svájcisapkát.
A tömeggyártás célja a munkásgardrób gyors és olcsó biztosítása volt, azonban a termékek minősége hagyott kívánnivalót maga után. A nyugati divat követésére tett kísérleteket „reakciósnak” bélyegezték és elítélték.
A nők elégedetlensége a rendelkezésre álló ruházattal szemben fokozatosan nőtt. Csak az 1956–1957-es évek fordulóján enyhültek az ideológiai korlátozások: az egyéniség és a nőiesség elfogadottabbá vált. Az újságok oldalain elegáns nők kezdtek megjelenni, a szűk szoknyák és a nyugati trendek pedig már nem számítottak rendszerellenesnek.
A 20. század végi divat (1970–1990)
Az 1970–1990-es években a budapesti divat jelentős változásokon ment keresztül a globális tendenciák hatására. A nyugati márkák és trendek megjelenése változatosabbá és kísérletezőbbé tette a városi öltözködést. A főváros lakói követhették a párizsi, milánói és londoni divatújdonságokat, a fiatalok pedig aktívan átvették az utcai megjelenést és a nemzetközi stílus elemeit – a farmer- és sportruházattól kezdve az élénk kiegészítőkig.
Különleges szerepet játszottak a gardrób formálásában a fiatalok szubkultúrái. A punkok, a diszkó rajongói, a rockerek és más irányzatok új ötleteket vittek a mindennapi stílusba: élénk színeket, szokatlan anyagokat, díszítőelemeket és laza szabású ruhákat. Ezek a csoportok külső megjelenésükkel fejezték ki világnézetüket és tiltakozásukat a bevett normák ellen, jelentősen befolyásolva a városi stílust és a fiatal budapestiek ízlését.
Ezzel egyidőben újjáéledt az érdeklődés a történelmi stílus és a nemzeti hagyományok iránt. A nők és a tervezők a hagyományos magyar hímzéshez és a népviselet elemeihez fordultak, beépítve azokat a modern ruházatba. Az ilyen öltözékek ötvözték a modern szabást a múlt díszítőmotívumaival, egyedi megjelenést teremtve, amely hangsúlyozta a kulturális identitást és a történelmi folytonosságot.
Az 1990-es évek végére a budapesti divat végleg integrálódott a világtrendekbe. A város utcáin megjelentek európai és amerikai márkák. Számos üzlet kínált széles választékban ruházatot a mindennapi élethez és a társasági eseményekhez. A fiatalok aktívan követték a nemzetközi trendeket: népszerűvé váltak az alacsony derekú farmerek, az élénk mintás pólók, a sportruházatok és sportcipők, valamint az egyéniséget hangsúlyozó kiegészítők.
Források:
- https://welovebudapest.com/cikk/2021/03/03/budapest-igy-oltoztunk-mi-a-budapesti-divat-100-eve/
- https://bpromantikaja.blog.hu/2017/06/06/ilyen_volt_a_noi_ruhadivat_a_mult_szazadi_budapesten
- https://welovebudapest.com/cikk/2024/10/15/budapest-szocializmus-divat-fotok-retro/
- https://mrsale.hu/1910-es-evek-divatja/
- https://welovebudapest.com/cikk/2024/07/09/szocialista-divat-ikonikus-ruhadarabjai-mici-fecske-trapper-farmer/
- https://www.terrorhaza.hu/hu/tudastar/noi-divat-a-rakosi-diktaturaban