Elegancia a változások korában: Rotschild Klára élete és munkássága Budapest

„Kelet-Európa Diorja”, „a szocialista blokk Coco Chanelje”, „a vörös divatdiktátor” – ezekkel és hasonló jelzőkkel illették Rotschild Klárát, bár meggyőződése vagy életmódja szerint egyáltalán nem volt „vörös”. Az ő „Klara” szalonja Budapesten a stílus központjává vált, ahol a modern európai trendek összefonódtak a szocialista társadalom valóságával. Klára olyan ruhákat alkotott, amelyek lehetővé tették a nők számára, hogy kifejezzék egyéniségüket és megőrizzék eleganciájukat a változások korában. Bővebben a budapestka.eu oldalon.

Korai évek és az ízlés formálódása

Rotschild Klára 1903. február 22-én született Budapesten, egy olyan családban, ahol a divat a mindennapi élet része volt. Édesapja, Rotschild Ábrahám, szabó volt, édesanyja pedig varrónő. A család belvárosi házában az egyik szobát divatszalonnak, a másikat pedig varrodának rendezték be, ahol ruhákat, kosztümöket és kabátokat készítettek a jómódú középosztálybeli hölgyek számára. Klára saját szavai szerint „gyakorlatilag a szabóasztalon született”, anyagokkal és eszközökkel körülvéve.

Szülei válása után Klára édesanyjával egy másik utcába költözött, ahol hamarosan megnyílt a Rotschild család második belvárosi szalonja. Tizenéves korától kezdve szabászként segített szüleinek, fokozatosan elsajátítva a varrás mesterségét és az ügyfelekkel való bánásmód fortélyait. Klára már ekkor rendkívüli megfigyelőképességről és annak megértéséről tett tanúbizonyságot, hogy a ruha hogyan tükrözi egy nő státuszát és ízlését.

Az 1930-as években az európai divatirányzatok aktívan beszivárogtak Magyarországra. Kereskedők, ügynökök és szalontulajdonosok zarándokoltak Párizsba, hogy megismerkedjenek a francia divatházak kollekcióival, és hazahozzák vagy lemásolják a vázlatokat ügyfeleik számára. A fiatal lány elkísérte édesapját és mostohaanyját ezekre az utakra, tanulmányozva a szakma csínját-bínját és fokozatosan alakítva ki saját ízlését.

Érdemes megjegyezni, hogy Rotschild Klára mindössze hat osztályt végzett, és nem beszélt idegen nyelveket, ennek ellenére gyorsan tehetséges és szervezett vezetőnek bizonyult. Édesapja szalonjában ő fogadta az ügyfeleket, felügyelte a könyvelést és kezelte a számlákat, bemutatva a kreatív és vezetői készségek ritka ötvözetét.

Botrányos népszerűség

Rotschild Klára útja a sikerhez nem hangos bemutatókkal és elismeréssel kezdődött, hanem egy váratlan és drámai botránnyal. 1934-ben egy olyan történet középpontjába került, amelyről egész Budapest beszélt. A fővárosi társaság egyik „aranyifja” – Somogyi Pál Károly – váltót írt alá édesapja szalonjában, de soha nem fizetett színésznő szeretője ruháiért. Klára megpróbálta rendezni az ügyet és visszaszerezni az adósságot, de a találkozó botrányba fulladt. Egyes források szerint a férfi durván megrázta a divattervezőt, mások szerint megverte.

Az incidensnek váratlan következményei lettek. A leendő divatdiktátor pszichiátriai kórházba került, de felépülése után beperelte Somogyit – és megnyerte a pert. A kapott kártérítés lehetővé tette Klárának, hogy saját szalont nyisson a Deák tér 3. szám alatti ház félemeletén. Egy éven belül ez lett az egyik legnépszerűbb Budapesten. Itt varrtak ruhákat színésznőknek, előkelő hölgyeknek és gazdag városi nőknek, akik a legújabb divat szerint akartak öltözködni.

Rotschild magánélete kevésbé volt viharos, mint a szakmai élete. A kor mércéjével mérve meglehetősen későn – 28 évesen – ment férjhez. Klára választottja Glücksthal Pál, egy utazási ügynök és textilkereskedő lett. Ez a házasság segített megerősíteni a divattervező helyzetét és kiépíteni a szükséges kapcsolatokat az üzleti világban.

Érdekes módon Klárát egész életében városi legendák kísérték. Nemhogy nem cáfolta a pletykákat, de a kortársak szerint néha még táplálta is azokat. Így például az a hír járta, hogy 1938-ban ő varrta a menyasszonyi ruhát Faruk egyiptomi király feleségének. A történet szép volt, de kétséges. Ahogy Simonovics Ildikó divattörténész megjegyezte a „Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor” című könyvében, ez a mítosz valószínűleg magától a divattervezőtől származott, aki ügyesen használta a legendákat saját imázsának erősítésére.

Hasonlóképpen terjedt egy másik pletyka is – miszerint a második világháború után önként felajánlotta műtermét az állam rendelkezésére. Valójában, ahogy később kiderült, a Deák Ferenc téri szalonját 1949-ben egyszerűen államosították.

Akárhogy is, a botrányok, a mítoszok és a briliáns tehetség Rotschild Klárát a háború előtti és utáni Budapest egyik legtöbbet emlegetett alakjává tették.

Rotschild Klára a második világháború alatt és után

A második világháború kitörésével a háború előtti elegancia ragyogó korszaka véget ért. Rotschild Klára számára, akárcsak az egész magyar zsidó közösség számára, nehéz idők következtek. Az üldöztetés ellenére sikerült folytatnia saját szalonja működtetését – nagyrészt befolyásos kapcsolatainak köszönhetően, amelyeket ügyesen használt nemcsak önmaga, hanem mások érdekében is. Köztudott, hogy Klára több ismerősének is menedéket szerzett Raoul Wallenberg svéd diplomata segítségével, aki zsidók ezreit mentette meg Budapesten.

Annak a széles körben elterjedt vélekedésnek ellenére, hogy Rotschild Klára szülei Auschwitzban haltak meg, a történelmi adatok cáfolják ezt a verziót. Simonovics Ildikó divattörténész megállapította, hogy édesapja, valamint fivére és nővérei is túlélték a holokauszt éveit. Maga Klára az utolsó pillanatig próbálta fenntartani szalonja működését, amely Budapest ostromának kezdetéig nyitva maradt. A bombázások következtében azonban a város súlyos károkat szenvedett, és a Rotschild divatház is megsemmisült. 1944 decemberében Klára férje tüdőgyulladásban meghalt.

Az 1950-es években Bognár József belkereskedelmi miniszter támogatásával Klára új szalont nyitott a Váci utca 12. szám alatt. Itt visszatért a korábbi, már a háború előtt bevált munkamodellhez: inspirációt merített a legnagyobb párizsi divatházak kollekcióiból, és megalkotta saját interpretációit. Néhány ruha saját tervezésű volt, de a többségüket átdolgozták és a magyar nők ízléséhez igazították, akik még a szocializmus körülményei között is eleganciára vágytak.

Az új Rotschild szalon gyorsan a kifinomultság és a státusz szimbólumává vált. Klára ügyfelei között sok híres színésznő volt. Különösen szoros kapcsolat fűzte Jovanka Brozhoz, Tito jugoszláv vezető feleségéhez, aki még egy kiskutyát is ajándékozott a divattervezőnek.

A Rotschild szalonok a csillogás oázisaivá váltak a szocialista Magyarország szürke hétköznapjai közepette. Évente kétszer divatbemutatókat tartott a tekintélyes „Gundel” és „InterContinental” szállodákban, ahol a kor legjobb modelljei – Patz Dóri és Pataki Ági – mutatták be kollekcióit. Utóbbi, később híres producer, csodálattal emlékezett vissza Klárára.

„Úgy nézett ki, mint egy ápolt, nyugati stílusú nő. Minden reggel megcsinálta a frizuráját, minden nap sminkelt, és úgy érkezett a szalonba, mintha tévéinterjú várna rá” – mondta Pataki.

A korabeli fényképek megerősítik a modell szavait. Rotschild Klára mindig is a kifinomult ízlés megtestesítője maradt. Állandó megjelenése – az elegáns kosztüm, a kifogástalanul beállított ősz haj és a stílusos szemüveg – ugyanolyan szimbólummá vált, mint Anna Wintour rövid frizurája a későbbi évtizedekben.

Még a szocialista uniformizálás korában is, amikor a divat fogalmát a burzsoázia megnyilvánulásának tekintették, Klárának sikerült megőriznie a kifinomultság szellemét. Szalonja nem csupán egy ruhabolt lett, hanem egy olyan tér, ahol a szépség, a tehetség és a professzionalizmus győzedelmeskedett a rendszer egyhangúsága felett.

Milyen volt Rotschild Klára?

Rotschild Klára utolsó napjaig az elegancia, az önfegyelem és a kifinomult ízlés szimbóluma maradt. Ő maga volt a saját márkája – annak a stílusnak a megtestesítője, amelyet a divatban hirdetett. Minden napja fodrászlátogatással kezdődött, és még idős korában sem változtatott szokásain. Ruhái, melyek szinte mindig saját tervezésűek voltak, a Chanel modellekre emlékeztettek – visszafogottak, nőiesek, nemesek.

Idősebb korában Klára megengedett magának némi különcséget – ősz haját rózsaszínre vagy kék árnyalatúra festette, élete végéig fűzőt viselt a tartása megőrzése érdekében, és soha nem vált meg kifinomult, egyedi keretű szemüvegétől. Soha nem ment ki az utcára kesztyű nélkül, és állandó kísérője volt egy Vogi nevű uszkár – Jovanka Broztól, Josip Broz Tito jugoszláv vezető feleségétől kapott ajándék.

Kollégái „magyar Vogue”-nak nevezték Klárát – nemcsak stílusérzéke miatt, hanem a kifinomultság, a magabiztosság és az enyhe teatralitás különleges aurájáért is. Naiv, bájos, rendkívül életteli természet volt. Alkalmazottai emberségéért, igazságosságáért és nagylelkűségéért szerették. Klára mindig többet fizetett szabóinak és varrónőinek, mint amennyi szokásos volt, és a sikeres bemutatók után őszintén köszönetet mondott nekik, néha szó szerint kezet csókolva.

Mivel gyermektelen volt, Klára több alkalmazottja gyermekének is a keresztanyja lett, és gyakran rendezett otthoni ebédeket és esti összejöveteleket a kollektíva számára. Lakása tele volt élettel – Klára imádott vicceket mesélni, nevetett saját magán, kártyázott és rajongott a lóversenyért, ahol gyakran jelentős összegeket veszített.

Utolsó évek és a halál

1976 novemberében Budapestet megrázta Rotschild Klára halálhíre – az asszonyé, aki magyar nők több generációjának stílusát határozta meg. A divattervező ekkor 73 éves volt. Klára távozása hirtelen és tragikus lezárása volt egy energiával és tökéletességre való törekvéssel teli életnek.

A halála után terjedő gyilkossági pletykák alaptalannak bizonyultak. A tragédia valódi oka sokkal prózaibb és egyben mélyebb volt: Klára nem tudott beletörődni külső megjelenésének fokozatos elvesztésébe, amelyre szinte vallásos áhítattal tekintett.

1974-től kezdve több sikertelen fogászati implantátum beültetésen esett át. Ezek gyulladást, fájdalmat és az íny deformálódását okozták, ami megnehezítette az evést és a beszédet. Egy olyan nő számára, aki egész életében a kifinomultság megtestesülését látta önmagában, ez súlyos csapás volt. Az orvosok nem tudtak segíteni, és állapota egyre romlott.

1976. november 13-án hajnalban Rotschild Klára kiugrott a Petőfi tér 3. szám alatti lakásának ablakából. Ugyanolyan határozottan távozott az életből, ahogyan egykor ruháit alkotta – kompromisszumok és engedmények nélkül.

Rotschild Klára halála egy korszak végét jelentette: vele együtt kihunyt az a generáció, amely a divatot a szép élet művészetévé változtatta – dacolva az idővel, a körülményekkel és a fájdalommal.

Források:

Elegancia a változások korában: Rotschild Klára élete és munkássága

Korai évek és az ízlés formálódása

Botrányos népszerűség

Rotschild Klára a második világháború alatt és után

Milyen volt Rotschild Klára?

Utolsó évek és a halál

Related Articles