Iren Ágay a 20. század 30-as éveinek egyik legnépszerűbb budapesti színésznője volt. Pályafutását a Vígszínházban kezdte, ahol könnyed komédiákban szerepelt. Ám Iren mindig arról álmodott, hogy a mozi világában találja meg hivatását. Ez az álom valóra vált, és az 1930-as években az egyik legismertebb magyar filmszínésznővé vált. A korszak bulvársajtója gyakran foglalkozott vele, rajongók sokasága ostromolta, köztük a híres író és újságíró, Márai Sándor is. Azonban a színésznő szívét végül egy másik férfi hódította meg, írja a budapestka.eu.
Korai évek és karrierkezdet
Az 1913. február 23-án Budapesten született Iren Ágay egy tanító, Adolf Ágay, és felesége, Mária Steiner gyermekeként jött a világra. Színészi tehetsége már fiatalon megmutatkozott, így nem csoda, hogy az iskola elvégzése után a Nemzeti Színészek Szövetségének iskolájába nyert felvételt. 1931-ben szerezte meg színészi diplomáját.
Mindössze 18 évesen kezdte pályafutását a Vígszínházban, ahol modern és komikus darabokban szerepelt. A barna hajú, barna szemű színésznőt gyorsan megkedvelte a budapesti közönség.
Azonban Iren Ágay álma a filmvilág meghódítása volt. Az 1930-as évek elején könnyed vígjátékokban kezdett szerepelni, ahol partnerei olyan híres színészek voltak, mint Jávor Pál, Ráday Imre és Kabos Gyula. Iren népszerűsége gyorsan nőtt, és rengeteg rajongója akadt, akik szívét szerették volna elnyerni.
Szerelmi történet István Székely rendezővel
Egy ideig Iren Ágay a híres író és újságíró, Márai Sándor kedvese volt, ám kapcsolatuk idővel megszakadt. A színésznő szívét végül Székely István rendező hódította meg. Kettejük találkozásának története különleges. Székely később úgy emlékezett, hogy Iren régóta érdeklődött iránta, bár még nem ismerték egymást személyesen. Egy közös ismerősük, egy színháztörténész segítségével próbált találkozni vele.
Egy alkalommal, amikor Székely a Royal Szálló éttermében ebédelt, a színháztörténész megpróbálta bemutatni neki Irent, aki „egy tehetséges fiatal színésznőként” várta őt. Székely elutasította a találkozót, mivel addigra sok „tehetséges színésznővel” találkozott Budapesten. Iren állítólag megsértődött ezen, és Székely később tréfásan megjegyezte, hogy a színésznő bosszúból két év múlva feleségül ment hozzá.
Az esküvőre 1933. október 28-án került sor. Iren ekkor 20 éves volt, Székely pedig 34. A korabeli bulvársajtó részletesen beszámolt a híres rendező és a fiatal színésznő házasságáról. Az esküvő napján mindketten dolgoztak: Iren színházi próbán volt, Székely pedig filmet forgatott. Munka után két tanúval együtt mentek el házasságot kötni.
A házasságuk 17 éven át tartott, egészen Iren haláláig. A színésznő mindig hangsúlyozta, hogy a művészi pályán a szeretet a legfontosabb összetartó erő.
Székely István segítette feleségét, hogy valóra váltsa álmát a mozi világában. Az 1930-as években Iren Ágay igazi filmsztár lett. Számos sikeres filmben szerepelt, mint például az „Iza néni” (1933), a „Minden nőért” (1934), a „Búzavirág” (1934), a „Mézeshetek féláron” (1936), az „Örököltem, segítsenek” (1937), a „Két fogoly” (1938) és a „Te leszel a férjem” (1938).
Emigráció az Egyesült Államokba
1938-ban a házaspár az Egyesült Államokba emigrált. Iren Ágay Hollywoodban kívánta folytatni karrierjét, de kezdetben sem ő, sem férje nem talált munkát. Másfél évig tartó nehézségek után Székely sikeresen rendezett filmeket, azonban Iren nem tudott betörni az amerikai filmiparba.
A karrierbeli csalódások mellett Iren egészségi állapota is megromlott. 1950-ben magas vérnyomása miatt komoly komplikációk léptek fel. Mexikóban, ahol éppen egy filmforgatáson vett részt, egészségi állapota tovább romlott. Néhány nap alatt szinte teljesen megvakult, és 1950. szeptember 3-án, 37 évesen elhunyt.
Iren Ágay emlékezetében a közönség mindig fiatal és gyönyörű marad, egy korszak ragyogó filmsztárjaként.