Tudták, hogy Budapestet a szerelem városának nevezik? És azt, hogy a magyar fővárosban egykoron maga Casanova is szívügyeket intézett, vagy hogy évszázadokkal később élt itt egy különc, aki a Szerelem Lovagja nevet viselte? Hallottak már arról, hogy a budapesti szfinxek nem állnak szóba ittas költőkkel? Ma ezeknek a történeteknek a fátylát emeljük fel. További részletek a budapestka.eu oldalon.
Casanova nyomában
A világszerte ismert olasz kalandor és hódító, Giacomo Casanova neve mára a szerelem és csábítás szinonimájává vált. Kalandjait Budán sem hagyta abba, amikor 1782-ben utazásai során ide sodorta a sors. A hírhedt nőcsábász és szerelmi szélhámos itt is tovább öregbítette hírnevét. Botrányok kísérték minden lépését.
Számos legenda és történet maradt fenn budai kalandjairól. Az egyik ilyen történet szerint Casanova szemet vetett egy helyi kocsmáros lányára. Az olasz csábító állítólag arra akarta rávenni a lányt, hogy szökjön el vele. Egy féltékeny lócsiszár – aki valószínűleg szintén szerelmes volt a lányba – azonban megtudta Casanova terveit, és gondoskodott róla, hogy a hódító kénytelen legyen odébbállni.
Egy másik változat szerint Casanova a Hadnagy utcában, a Tabánban lévő Rac-fürdő kocsmárosának lányát próbálta elcsábítani. A „rac” szó szerb vendégekre utal, így feltételezhető, hogy a kocsmáros vagy maga volt szerb származású, vagy főként szerb vendégei voltak. Casanova emlékirataiban azt állította, hogy a lányt Savának hívták.
Mindkét történet homályos és megoldatlan maradt. A legendás hódító csupán annyit tett hozzá: „A budai lányok nagyon is kedvemre valók.”
Joni Lovag és az aranylábak
Egy másik romantikus figura a budapesti legendáriumban Joni Freistadtler, akit a Szerelem Lovagjaként ismertek. Ez a gazdag nőcsábász a Múzeum utca 3. szám alatt élt, ahol különös gyűjteményt tartott fenn. Egy hatalmas, vörös bársonnyal borított lovagi asztal és arany-, ezüst- vagy bronzszínű női lábakat ábrázoló szobrok ékesítették otthonát – a szobrok anyaga attól függött, mennyire találta szépnek az adott hölgyet.
Joni azonban nemcsak a futó kapcsolatokban lelte örömét, hanem érdekelte az építészet és a művészet is. Két budapesti lakóház homlokzatán – a Király Pál és Bródy Sándor utcákban – ma is láthatók merész díszítőelemei: meztelen női szobrok, amelyek az utca életét figyelik.
Élete azonban tragikus véget ért. A különc agglegény, aki vagyonát nők, luxus és művészeti kísérletek finanszírozására fordította, végül elszegényedett, és egyetlen igaz szerelmének, Amélie-nek emléke maradt vele.
Ady és a szfinx
Egy másik legendás budapesti történet Endre Ady költőhöz fűződik. Egy este, amikor az Operaház közelében mulatott, alaposan felöntött a garatra, és hazafelé tartva észrevette az egyik szfinxet a Dalszínház utca sarkán. Udvariasan meghívta a szfinxet magához vendégségbe. A szobor természetesen mozdulatlan maradt. Ady sértődötten megpróbált felmászni rá, de az éjszaka folyamán leesett róla, és reggel a földön ébredt.
A valóságban Ady élete is tele volt romantikus szálakkal. Éveken át volt szerelmes Brüll Adélba, egy férjezett nőbe, akit verseiben Léda néven örökített meg.
Ezek a történetek a szerelem és romantika különleges szálait szövik bele Budapest történetébe. A város nemcsak a művészetek és kultúra központja, hanem a szívügyek városa is, ahol a legendák tovább élnek.